Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

ánya megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi a díszlettervezés terén folyó elméleti munkát.

Azt a boldog napot várva, amikor megjelennek a képzett kritikusok, s talán ennek az időpontnak közelebbhozatalára a díszlettervezőknek kötelessége, hogy időről időre elmondják mun.caelveiket és megbírálják elvtársaik munkáját. Bármilyen szigorú is az ilyen kritika, biztos, hogy szakértelem jellemzi .

A szinházi díszlettervezők munkája, stilusa sokféle lehet. S ezt az állitást, amely korántsem olyan magától értetődő, amint ahogy első pillantásra látszik, meg szeretném védelmezni.

A diszlettervezés számtalan módszere közül néhány párhuzamosan is fennállhat. Az elmúlt évek során a 3zinházi kritika nem egyszer bizonyította be, hogy ennek nincsen tudatában.

Emlékezzünk viasza azokra az időkre, amikor a legkisebb képeaégekkel, sőt anélkül is, elegendő volt, ha valaki telerakta a színpadot festetlen furnirlemezekkel és kis lépcsőkkel, s máris kitűnő tervezőnők hitték. A képzőművészeti jellegű és értékű díszletet akkoriban szégyenletes és reakciós maradványnak számították.

Később, amikor az élet magasabbra szabta a követelményeket, s amikor a diszlettervező munkája már nem a furniron és a festett fán alapult - a kritikusoknak befellegzett.- 78 -