Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

Éa amikor a Történelmi Muzeum termeiben kiál­lításra kerültek a legkülönfélébb diszletek, a kritika nem titkolta értetlenségét: melyik módszer az elfogadott éa melyiket kell eretneknek nyilvá­nítani? Noa, a szovjet díszlettervezők módszereinek, stílusának és fogásainak széles skálája ellenére véleményem szerint két élesen különváló tipust kü­lönböztethetünk meg: az illuzionista képszinpad és a funkcionális térszinpad tervezőjét. Félreértések elkerülésére részletesebben meg kell beszélni e két szakkifejezést. Az illuzionista képszinpad tervezője a szin­­padnyilást olyan keretnek fogja fel, amely elha­tárol egy bizonyos.mélységében határtalan közeget, s a tervező e térségben szabadon gazdálkodva a né­zők szeme előtt bármilyen tér illúzióját keltheti. Ez a módszer, amely az ábrázolás tárgyának bármi­lyen képze]etszsrü tárgyalását is megengedi, kere­ken tagad minden reális szinpadteret. Azoknak a művészeknek számára, akik ezzel a módszerrel dolgoznak, a doboz-szinpad munkájuk el­engedhetetlen előfeltétele. A másik módszer hivei, akiket feltételesen "térszinpadosoknak" neveztem el, mindig konkrét térnek fogják fel a színpadot, amelynek méreteit a néző reálisan érzékeli. Ezt a térséget be kell- 79 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom