Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

Hová jutott adott esetben ez a jó kollektíva? Egy teljességgel megoldhatatlan problémához: hogyan változtasson meg mindent úgy, hogy semmin ne kelljen változtatni? Hogyan alkossanak friss, tehetségtől sugárzó, érdekes előadásokat a szokott szürke és halovány előadások helyett, amelyek a társulat egyetlen tagját sem érdeklik? Hogyan lobbantsák lángra a nézők szivét úgy, hogy közben ők maguk tovább szendereghessenek?

Sajnos a tudomány nem ismer választ e kérdésekre. Még egy olyan alapos, megbízható tudomány sem, mint a színháztudomány. De joggal feltételezhetjük, hogy ez a probléma éppoly megoldhatatlan, mint a kör négyszögesitése vagy a perpetuum mobile .

De képzeljük el egy bátor rendezőnek /akiről egyfolytában álmodozunk/ sorsát, a fent vázolt "jó kollektívában". Különösen, ha ez a rendező fiatal. Hiszen, talán, a tizenhatodik is tehetséges és bátor volt?!

Mitévők legyünk az ilyen színházzal? Hiszen komoly érdemeket szerzett a múltban, hagyományai is vannak, amelyekről sok szó esik az értekezleteken.

E cikk optimizmusa azokban a konkrét javaslatokban rejlik, amelyeket a szerző bátorkodik előterjeszteni.

70 -