Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

talmaa sikert aratott Julia szerepében, mindig vitában áll a rendezőkkel, akik nem adnak neki fiatal szerepeket. Y-nak csupán azt kell fülébe súgni, hogy az uj darabban egy fiatal színésznő kapta a komszomolista lány szerepét, amely pedig őt illetné - és máris bekapcsolódik a hadműveletbe. Y egyik erőssége, hogy az értekezleteken ragyogóan ecseteli a szinház válságát, a müsorvezetés megengedhetetlen vonalát, a vezetés tapintatlanságát.

Az a másféltucat rossz szinész pedig, aki rendszeresen nem jut szerephez, jól tudja, hogy az elégedetlenkedő ember helyzete szilárdabb bárkinél. Különösen, ha ez az elégedetlen ember nyiltan beszél a rendszertelenségről,igazságtalanságról stb. Mindez bírálat és próbálja csak meg valaki, hogy elbocsássa! Megbosszulták a kritikát! - ez a védőpajzs. Ha ezek az emberek ellenállásra találnak és a tizenhatodik változtatni akar valamin, akkor minden különösebb fáradság nélkül felváltható a tizenhetedikkel, aki talán simulékonyabb."Nem mi választottuk, hanem a minisztérium, keressen hát valaki mást."

De minél jobban beigazolja az élet ennek a számításnak helyességét, minél világosabbá válik, hogy X és Y csupán önmagukért állnak ki, hogy az elégedetlenkedők harci készültségben sorakoznak, a tizenhatodikat elszigelték és kezét-lábát megkö-68