Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Színház, drámaíró, néző

pacira anélkül, hogy ez az eredmény rovására menne. A szovjet drámaírók jogosan mondhatnák a színházaknak a következőket: "Adjátok elő több színdarabunkat, adjátok elő akkor is, ha csak hézagpótló jellegűek, hadd döntse el az idő, hogy melyik a hézagpótló és melyik a maradandó alkotás! Vegyetek le némi terhet dramaturgiáitok válláról és adjátok át funkcióik egy részét a kasszának, a nézőnek, a történelemnek."

Hadd jöjjenek és menjenek a darabok. Ettől növekednek a tapasztalatok, szaporodnak a műfajok, ez teremti meg a jövő remekműveinek talaját.

Végezetül pedig hadd mondjam ki, hogy a népszerű "hasznos színdarab" kifejezés nem azonos a jó darabbal. E különleges szakkifejezés nem állapítja meg, hogy a darab kinek hasznos. A nézőnek ugyanis nem az, mert az utóbbiak következetesen a jó darabokat keresik és azokhoz is váltanak jegyet.

S ha a nézők elé nagy bőségben kerülnek a darabok, tisztázhatunk majd még egy kérdést, amely körül sok a nézeteltérés: mi a szovjet színdarab?

Ha Shakespeare történetesen szovjet drámairó, kétségtelenül szemére vetették volna, hogy történelmi darabokat ir, méghozzá főleg a külföldi életről. És Shakespeare valóban elkövette ezt a bűnt. Átvitte a cselekményt a legkülönbözőbb or- 35 -