Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Színház, drámaíró, néző

közben, meg akarja ismerni az emberi kapcsolatok fejlődésének történetét a burzsoá világban, hogy még jobban és világosabban megértse a szocializmus lényegét. De ugyanakkor nézőink művészi örömet keresnek; végül pedig megérdemelt kikapcsolódásra vágynak, szórakozni, nevetni akarnak.

Értsük meg végre, hogy ezeket a szerteágazó igényeket egyetlen előadással nem lehet kielégíteni, mindezeket a tulajdonságokat egyetlen szovjet darab sem süritheti magában.

De ha meghallgatjuk a színdarabokról, előadásokról elhangzott értékeléseket, meggyőződhetünk arról, hogy ezzel az egyszerű igazsággal a birálók javarésze korántsem számol s hogy sokan valamiféle univerzális darabot kérnek számon, amely természetesen nincs, de nem is lehet.

Az ilyen bíráló filozófiai drámát néz meg és panaszkodik, hogy nem leket rajta eleget nevetni, pedig ő szórakozni és kacagni akar; ha egy jó vidám színdarabot lát, kevesli benne a mélységet és a filozófiai tartalmat, a klasszikus müvet nem érzi eléggé időszerűnek, a mai szovjet darabot pedig nem eléggé klasszikusnak. Az operetthez a forradalom történetéből vett cselekményt javasol, s miért ne fejezhetné ki egy klasszikus balett a nehézipar termelési feladatait?

Igaz, vannak olyan nagy müvek, amelyekben alkotóik a legkülönfélébb kiváló tulajdonságokat- 31 -