Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)
Színház, drámaíró, néző
egyesítették, az ismeretadó, sőt tudományos érték esztétikai erényekkel párosul, s ezenfelül humoruk is briliáns. Marx louis Bonaparte, brumaire 18-a cimü müvét nem lehet csupán történelmi vagy publicisztikai, szatirikus vagy szociológiai alkotásnak tekinteni. A drámairodalomban is találkozhatunk ilyen müvekkel. Ilyen például Gogol Revizora. Bár ez a színdarab külső eszközei után Ítélve vigjáték, ugyanakkor dráma is, a történelem egy fejezete, döbbenetes erejű pamflet és végeredményében tragikus kicsengésű. De ez a műfaji szintézis csak a zsenialitás csúcsain érhető el. Ez a művészet legmagasabb rendű eszménye. De miért nem vágunk toronyiránt az eszme megközelítéséhez? Talán mégis az "univerzális" színdarab követelőinek van igazuk? Itt kezdődik az útiránnyal kapcsolatos félreértés. Az élet minden területén: a tudományban, technikában, a művészetben, a sportban rekordokra törekszünk. De sehol sem érhetünk el rekordokat a hozzájuk vezető ut átugráaával. A rekord a megtett ut koronája, nem pedig ügyeskedő elérése. A becsületes és tehetséges művészi munka előbb-utóbb remekműhöz vezet, de nem szabad gazdasági módra betervezni remekművek megszületését. 32