Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

két: "Ön egy szélhámost mutatott be, aki nem is érdemes a szovjet nézők figyelmére".Kell-e bizonygatni, hogy a szélhámosokat le kell leplezni a szinpadon is, bár ők sokkal inkább szeretnék, ha a nagy témák utáni haj tóvadászatunkban nyugtot hagynánk nekik?

És akkor felsorolják és ajánlják a nagy témákat, a magasztos témákat - a munka hősiességéről, a szovjet ember nagyságáról és hősiességéről, a nagy történelmi eseményekről... Szerintem abnormálisnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezeket a csodálatos témákat a szatirikus vigjáték műfajában tárgyalja.

Végeredményben: a sekélyes témák nem méltóak ahhoz, hogy vígjátékot alkossanak belőlük, a nagy témák viszont más műfajt követelnek meg.

Néhány kritikus a következő módszerrel végez ki egy uj vígjátékot: leégyszerüsitve elmondja a tartalmát. Amint arra egyszer Nyemirovics Dancsenko rámutatott, ilyen csapás még Az ász baj.ial .jár c. vígjátékot is leteriti. Moszkvába érkezik egy fiatalember. A lány, akit szeret, másba szeret bele. A fiatalember nagyon megsértődik és elutazik. Ostoba história, amiről nincs mit beszélni. Sekélyes téma!

A vígjátékról való helyes Ítéletalkotáshoz feltétlenül figyelembe kell venni a nézőtér reakcióját. A legtapasztaltabb drámairó és rendező is- 121