Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

elveszítették vonzóerejüket és ma már nem találnak fogyasztókra. Még mindig él az a meggyőződés, hogy a bohózat és a könnyű vígjáték nagyobb sikerre tarthat számot, mint egy súlyos dráma. A valóság ennek pont a fordítottja. Ma a legnagyobb sikerrel az erkölcsi és társadalmi tartalmú drámák, akár éppen az Időszerű szenzációkra épült melodrámák dicsekedhetnek. Hégóta egyik legnépszerűbb szerző Bemard Shaw: az ő műveiből azért lesz kaszszasiker, mert előadásukon a néző kénytelen gondolkodni. A gondolat nélküli francia bulvárbohózatok viszont úgyszólván már teljesen kimentek a divatból. Ezt a termelést Párizs a minimálisra csökkentette, s helyébe lép Pagnol meg Bourdet^* szatirikus vigjátéka, amely már semmiben sem emlékeztet Fiers és Caillavet'* * cinikus szalonkomédiáira és a háború előtti bohózathoz sincs semmi köze.

Hasonló izlésváltozás tapasztalható a könnyű színpadi muzsika területén is, amelyből az idő múlása számos ostobaságot kiszűrt s helyűkbe érdekes tartalmat, uj, szociális jellegű formát állított.

S a sikertelenség okát ismét nem szabad kizárólag a gazdasági válságban keresni olyankor, amikor a közönségnek poshadt ócskaságokat próbálnak beadni. Végre is bele kell nyugodni, hogy a mi korunk a művészeti termelés ismert válfajait a történelem szemétdombjára vetette s e hulladékok felujitásán&k mindennemű kísérlete csak romantikus és hálátlan próbálkozás.

A színházzal kapcsolatban a mozi és a rádió konkurrenciájárói nem is érdemes beszélni, mert a társadalmi

^‘Edouard Bourdet (1887-19^-5) francia drámairó.

^'Robert de Fiers (1872-1927) és Armand de Caillavet (1869-1915) francia vigjátékiró társszerzők.- 67 -