Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

igények szerint megszervezett színház tevékenységét a mozi és a rádió csak elősegiti, felfokozza, a színházi közönségnek felkészültséget ad, kifejleszti Ízlését, növeli fogékonyságát. Bar kétségtelen, hogy a közönség éppen ezert a korábbinál magasabb igényekkel lép fel. Ámde ha ezeket az igényeket a színház nem tudja kielégíteni, ezért ne a mozit és a rádiót, hanem önmagát okolja. Ami a mozit illeti, az pontosan ugyanazokon a megrázkódtatásokon és balsikereken megy keresztül, mint a színház, és ugyancsak nem kizárólag a gazdasági helyzet folytán, hanem azért, mert a nézők naivitására spekulál, betokosodik egy szabványosított produkcióba, ebből próbálja a lehető legnagyoDo hasznot kisajtolni, minden mást minden áron meg akar előzni, pedig eközben az élet, mintegy bosszantására, gyorsabban pereg a filmszalagnál és az uj néző uj témákat követel,

4. Hatra van még az a felületesen odavetett frázis, amely szerint a színházművészet általában hanyatlófélben van. Hozzá nem értő színházi vállalkozók szokták ezzel a közhellyel leplezni tulajdon tehetetlenségüket, ügyetlenségüket. Aki azonban történelmi távlatokban gondolkozik, az tudja, hogy ilyen "halálról" sokszor volt már szó a színház történetében, s hogy a színház hanyatlásénak gondolata mindig egy-egy uj korszak határán merült fel, olyankor, amikor a történelem porondjáról távozni kényszerülő társadalmi osztály kultúrája elérte bomlásának tetőfokát, mert már kiszorítja a fellépő, a hegemóniáért küzdő uj osztály.

A társadalmi struktúrának és a gazdasági rendszernek minden változása a távozókban szükségképpen az általános hanyatlás érzetét kelti. A színháztörténet jól ismeri a monumentális görög színház, a középkori misztériumok, az udvari színház és a romantikus burzsoá-forradalmi dráma- 68 -