Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
IV. A burzsoá színház csődje
kissé már megnyugodott, s amikor a kapitalizmus a részleges stabilizáció időszakában ismét fejlődésnek indult, a forradalmi mozgalmat pedig elnyomták a szociálfasiszták meg az Alexander Platz1^* rendőrei. A német szinházn&k megvolt a képessége ahhoz, hogy magáévá tegye az uj idők szédületes iramát. Megmutatkozott ez abban, hogy mily gyorsan vette át s mily céltudatosan használta fel a szovjet szinpadi módszereket, mindenekelőtt a konstruktivizmust, annak minden árnyalatát. Ideológiai szempontból a színháznál a drámairodalom helyzetétől függő bizonytalanság állt be. De a haladó színház minden esetben bal felé törekedett és nem szennyezte be magát sem eláll&tiasult sovinizmussal, sem sötét reakciós propagandával - a befolyásos körök és a hivatalos politikai irányzat nyomása ellenére sem. A német szinház az utóbbi időben egész sereg tehetséges és jó eszü rendezőt adott.Ezek ujitói tevékenységének jelentősége nemcsak az uj irodalmi müvek izig-vérig modem szinrevitelében, hanem a klasszikus darabok uj rendezői felfogásában is megmutatkozott. Valamivel több volt az, mint egy uj rendezés. Csendben mindenki elismerve, hogy ezek a müvek nagyon is penészszaguak, formájuk muzeális vagy szentimentális értékké lett, tartalmuk pedig a mai nézőben semmi féle érdeklődést sem kelt. A színházi áruszállitók nem merték ezeket kidobni a repertoárból, a szinházak pedig üres sorokkal fényeskedtek ezeken az előadásokon. S mindez a német burzsoák között, akik bálványozzák régi szerzőiket,és sznobizmusból, faji öszszetartásból vagy tán a tömegeknek való adósságuk ösztönös érzésétől hajtva, csak úgy nyelik a zenei és szinpadi ódonságokat. A német burzsoák között, akik ebből a szen>-----------------^*Az a tér, ahol a berlini rendőrség központi épülete áll.- 54 -