Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

Engeltől * kezdve egészen Erwin Piscatorig - történelmi érdeme, bogy megteremtette a modem szinházat, e szónak legigazibb értelmében - azt a szinházat, amely éppen a megadott társadalmi körülmények között jöhetett létre.

Jellemző, hogy az a démoniam termékeny szinházi szakértő, akinek, Polonius szavaival élve, "Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű",'1'^* akinek elvástak fogai az eklekticizmuson és aki önmagát mindig mindennemű divatos árucikk monopolistájának tartotta - Reinhardt -, a császárság bukása után elveszitette a fejét. Minden áron az uj kor embere akart lenni s a régi módon akarta fantáziájának gazdagságát, Vilmos korához illő fényűzést csillogtatni. Schumann ócska cirkuszát, ahol a háború előtt oly harsány sikert aratott monumentális Oidinuszával, egy Magic City vagy a práteri cseppköbarlángok mintájára alakíttatta át, és ott akart bemutatót rendezni ötezres nézőközönségnek - a népnek.

Ámde a nép a Vörös Hadsereg soraiban harcolt vagy nyomorban tengődött és nem szívlelte meg túlzottan a Hasenclever—féleAntigonét vagy a Rolland—féle Danton ellenforradalmi kijelentéseit, hanem tökéletesen mindegynek tartotta, hogy a színészek a porondon vagy a szinház deszkáin lépnek-e föl. Ráadásul az ötezer nézőre méretezett szinház nem téritette meg a belefektetett költségeket. Még vonzóbb anyagot kellett hát találni.

Nos, Reinhardt egy ezinbáz-szentélyben bemutatta - Offenbachot. Majd ezután, mint akit a német társadalom vérig sértett, tevékenységének színhelyét Bécsbe és Salzburgba tette át. Csak akkor tért vissza, amikor egy

1 O

'Erich Engel (sz. 1881) német színpadi rendező.

Hamletból (II. felvonás 2. szin) - Arany János fordítása.

^‘Walter Hasenclever (1890-19A0) német expresszionista drámairó.

12- 53 -