Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

Még élénken éltek a világ emlékezetében a meiningeni vándoregyüttes utazásai, a klasszikus drámák e nevezetes bemutatói és azok a hamisítatlan szövegkönyvek, amelyek az akkori lélektelen rendezőknek annyira imponáltak minden egyes jelenetnek szokatlanul aprólékos kidolgozásával s a történelmi témáknak valósággal régiségkereskedői jellegű gondozásával.

Olyan uj irodalom, amely a színházi formát megszilárdíthatta volna, nem volt. A realizmus és a szimbolizmus minden Válfaját magába felszívó modernizmusnak már sikerült eltompulnia. Antoine szabad szinpadának és Lugné-Poë Théâtre de 1’Oeuvre-jának"’ sikerült néhány évad folyamán kimerítenie egy merész, de gyengének bizonyult irodalom minden tartalékát. A reformátorok tekintete a festészet és a szobrászat felé fordult, amelyek éppen abban az időben megnövelték termelésüket, elkápráztattak újdonságukkal és ingerelték a világot hallatlan vakmerőségükkel.

Az impresszionizmus, minekutána szakított a naturalizmussal, a futurizmus, amely ellensége volt minden korábbi irányzatnak, a párizsi fauve-izmus, amely Matisseal az élén a képben a kompoziciós tényezőket hangsúlyozta, a kubizmus, amely plasztikai okokból kiforgatta a valóságot, a természet dekorációs ábrázolásának követelménye, a visszatérés rég elfelejtett módszerekhez és technikához, a bizánci festészethez, az archaikus görög szobrászathoz, a perzsa miniatürfestészethez s ráadásul azok az irányzatok, amelyek a népi primitiv művészetben, gyermekrajzokban, kisvárosi mázolmányokban keresték ihletüket, meg szerencsétlen elmebetegek firkáiban, akik nem

------3-----------‘Aurélien Marie Lugné Poe (1869-1940) francia színigazgató azzal a célzattal alapította meg a párizsi Théâtre de l’Oeuvre-t, hogy otthont adjon a modern drámának és a modernista színpadképnek.- 46