Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

tagságos forgatagába, a munka és a küzdelem -világába, amelyet "reménytelenül szürkének" és "kulturális értékektől megfősztottnak" minősítenek mindazok az apró emberkék, akik a művészet és az élet szétválasztásának zászlaja alatt próbálnak elbújni az osztályharc megrázkódtatásai elől.

Ma a művészeti dolgozó szívesebben érintkezik mérnökökkel és közéleti személyiségekkel, mint saját környezetének embereivel, szívesebben beszélget a napjaink valódi tartalmát jelentő dolgokról, mint saját szakmájának mazsoláiról, amint az az esztétizmus inflációjának korában szokásos volt.

Ma a művészet dolgozója akarva, nem akarva számolni kénytelen azzal a ténnyel, hogy a történelem látóhatárán megjelent egy uj osztály, amely immár nem "egyenjogúságáért", hanem holnapi hegemóniájáért harcol.

Világos, hogy a dolgozó értelmiségnek az uj harcosok seregével való egyesülése kétségessé teheti inditó okaik őszinteségét. Az is világos, hogy a hadjáratba, annak utolsó pillanatában belekapcsolódott szövetségesek magatartása meg is inoghat az első megrázkódtatásnál. Mégis meg kell mondanunk, hogy az uj társadalmi változások a szellemi kultúrának már a létkérdését érintik. Ráütik pecsétjüket nemcsak azokra akik átlépték a több évszázados előítéletek Rubikonját, hanem a külső megfigyelőkre is, akikre a változások csak közvetve hatnak. Az ilyen társadalmi jelenségek minden esetben kétségkívül hozzájárultak annak a legendának a szétoszlatásához, amely szerint a művészet egy mindenek felett álló valami, mert nem függ a politikai, társadalmi gazdasági alaptól, és mert a művész senkinek sem felelős.

A művészet dolgozója elvesztette mér a titokzatosságnak, s hiszékeny avatatlanokra valamikor mély benyomást gyakorló egyéb effektusoknak dicsfényét, s most ál- 43 -