Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

tálában kénytelen fogyasztóival együtt gondolkozni a problémákon, az ő szemükkel kell néznie és közönséges, mindennapi, nem pedig ünnepi fénnyel kell megvilágítania a dolgokat, .tízért a modem szinház problémáját sem lehet elválasztani azoknak a problémáknak a körétől, amelyek mindennapi gondjaink és érdeklődésünk tárgyai. S ezért a modern szinház helyzetét csakis abból a szempontból tud­juk felmérni, amelyből a gazdasági világválságot vagy a minden korábbit meghaladó munkanélküliséget nézzük. Mostanában egyre több szó esik a szinház válságáról, sőt - a csődjéről is. A "bonton"-hoz hozzátartozik, hogy lenézően nyilatkozzunk à színházról és szembeállítsuk a mozival, a rádióval, a hanglemezzel. Ezek igen felületes és elsietett megállapitások. A színháznak azt vetik a szemére, hogy igen kevéssé mozgékony - ellentétben a gépesített művészet uj ágaival. Egyébként ezúttal is nyomban előbujnak ugyanazok a hibák, ugyanaz a maradiség, ugyanazok a közhelyek és vállveregetések, amelyekkel a szóban forgó művészeti ág fogyasztóit illetik. A színházat ellenfelei egy rég letűnt korszak csöke­­vényének nevezik, amikor azonban közeli kimúlását vagy krónikus válság okozta szánalmas tengődését jósolgatják, megfeledkeznek arról, hogy pontosan ugyanilyen válság mu­tatkozik már az emberi termelés minden ágazatában - nem­csak a művészetben, és hogy a szinház csődjéről csak az egész polgári kultúrának s a kultúrát legerősebben kife­jezésre juttató egész társadalmi rendszernek felbomlásá­val, csődjével kapcsolatban lehet szó. Mégis, a mostani szinházi válság lényege homályos marad előttünk, ha a szóban forgó jelenségeket, amelyeket látszólag a legfrissebb fordulatok idéztek elő, nem ve­zetjük vissza a világháborút közvetlenül megelőző kor­szakra. A háború előtt szintén sokat beszéltek e. szinház csődjéről. A naturalizmus, amely a szocialista ideológia- 44 -%

Next

/
Oldalképek
Tartalom