Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

zottsággal hangsúlyozza a cselekménynek a monumentális romantikus drámára olyannyira jellemző háromszintű beosztását. Zeromski Rózsája, amely a Knváz Potyomkinon kivül az 1905—ős forradalmi korszaknak egyetlen dokumentum-drámája, alkalmasint tudatosan, követi a lengyel monumentális dráma vonalát.

Ámde ez a lengyel monumentális szinház mégsem lépte volna túl a költői tervelgetésalc körét, ha Wyspianski nem kezdi felépíteni a krakkói szinház szinpadán, azzal a szándékkal, hogy tervét teljes egészében majd a VSawelen fogja kibontakoztatni. Életének utolsó éveiben csak erről a színházról ábrándozott. Éz lebegett állandóan lelki szeme előtt...

áz én óriásszinházamat látom.

Nagy légi térség,

emberek töltik meg és árnyak,

s én jelen vagyok játékukban.

Játsszák a lélek kinjainak tragédiáját, a szinház tragikus boltozata alatt, háromlábakon szent tűz lobog és pásztorsip szól.

Én hallgatom, hallgatom és nézem, felismerem - ismerős arcok - nem léteznek - gondolkodom és ábrándozom, látom őket lelkem színházában.- 111