Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

góval és díszletekkel ellátott négy falnak, amelyet ők nemzeti játékszínnek hivnak. Idézi Tiecket,^* aki azt állította, hogy a dekorálásra, a helyszin kidiszitésére fordított költekezés a dráma hanyatlását jelenti, mert ha "a költő szövege nem aranyozza be a szinház falait és nem változtatja állandóan magától a szinpadmélyi látványt, akkor vagy a darab nem ér semmit, vagy a közönség érzései tompultak el teljesen". Hivatkozik Shakespeare színházának teljes egyszerűségére és felhivja a korabeli drámaírókat, hogy "vessék el végleg a nézeteket, amelyek megkötik őket és mondjanak le arról a kívánságukról, hogy darabjuk kiállítását lássák". É3 igy is volt. A lengyel monumentális dráma megszületése, kifejlődése és legmagasabb tökélyének elérése - szerencsére - a "normális" színházaktól távol, azok esztétikájától és technikájától függetlenül, velük a legradikálisabban szakitva ment végbe. S ennek a körülménynek köszönheti, hogy nem lett à la Meyerbeer operai látványossággá, mint ahogyan Victor Hugo drámáival történt.

Az egész lengyel monumentális dráma, eszmeiségében és felépítésében is ebből a mickiewiczi leckéből vezethető le, teljesen megtalálható benne. S pontosan erre alapozta a Wawel-szinházról alkotott felfogását Wyspianski, ennek szellemében fogantak összes drámái, beleértve a lengyel Hamletot is. Aminthogy színpadképének formája is, amely szétbontja a konvencionális szinház kereteit és a legnagyobb szabású monumentálitásra törekszik - ugyancsak a mickiewiczi forrásból ered. Micinski ezoterikus dramaturgiája, amelyben a realizmus a fantasztikummal, a szimbolizmussal és a misztikummal keveredik, teljes határo-Tg---------"^’Ludwig Tieck (1773-1855) német költő, a korai romantika kiváló képviselője. 1825-től a Drezdai Szinház dramaturgja.- 110 -