Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

Mickiewicz e leckéjében az a legérdekesebb rész, amelyet a szinházi realizálás kérdésének szentel. Ő nem hiszi, hogy ez a legközelebbi jövőben megvalósítható volna. "Nincs ma olyan szinház, amely az Istentelen színjátékhoz elégséges volna - mondja Mickiewicz. - Hogy erre képes legyen, ahhoz le kellene mondania a mostani színpadok egynémely szokásairól.Pl. a költőt a színészek közé kellene vezetni, hogy az egyidejűleg megmutatott panorámaképek mellett ő mondja el a dráma leiró jellegű kitéréseit." Az egykorú színházak építészetét Mickiewicz elavultnak és ilyen müvek előadására alkalmatlannak gondolja. És bármily különösen hangzik is, Mickiewicznek már Wagner, Craig és a szinházreformátorok egész serege előtt megjelenik a jövő színházának, az óriásszinháznak a látomása... Látomásának körvonala a párizsi háromszintű Cirque Olympique-ban rajzolódik ki, véleménye szerint csakis egy

ilyen épületben "szabad hősi tartalmú müveket és a társadalmi életben ma oly fontos néptömegeket bemutatni".

Reszkessetek a felháborodástól ti, a régi szinházskatulya fanatikusai: Mickiewicz, a konstruktivista! Mickiewicz, az amfiteátrum-szinház hive! Talán bizony ez is a Kelet egészségtelen behatása? Talán bizony az ő jóslelke előre megérezte a bolsevista színházat? Szörnyű dolog ez: a nemzeti vátesz - meyerholdizmueban szenvedett!

Mickiewicz számolt azzal, hogy a szláv népek nem egyhamar birják majd elérni az ilyen gigászi szinház megvalósítását. Ezért javasolta azt a drámaíróknak, hogy egyáltalán ne is gondoljanak a színházra, a színpadra. Korholta a lengyeleket, hogy elvesztik kedvüket a nemzeti szinpad hiánya miatt; szemére vetette a cseheknek, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a dobo- 109 -