Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

kotómunka folyamán különös gondot fordítsunk az alkalmazkodásokra. Ez ti. azt a veszélyt rejti magában, hogy az alkalmazkodások sablonokká torzulnak(ha a figyelmet a cselekvés céljától a cselekvés formája, mozgása, hangvétele felé irányítják), vagy az alkalmazkodás feladattá - azaz az eszköz céllá változik.Az utóbbi esetben az a cselekvés, amelynek felhangnak kellene lennie, uralkodó cselekvéssé válik.

Az a szinész azonban, aki ismeri az egyszerű szóbeli cselekvések természetét, és könnyedén, különleges erőfeszítések nélkül hajtja végre őket,az a szinész, aki kötetlenül birtokolja az egyszerű szóbeli cselekvéseket (lényegüket, nem formájukat), egyúttal már ahhoz is ért, hogy olyan bonyolult szóbeli cselekvésekben egyesítse őket, amilyenekre a cselekvés logikájának megfelelően szüksége van. Az egyszerű szóbeli cselekvések elsajátítása lényegében azt a képességet jelenti, hogy végre tudunk hajtani bonyolult cselekvéseket, amelyeken belül bármelyik cselekvés uralkodó cselekvéssé válhat.

Amikor a szinész megállapítja az uralkodó szóbeli cselekvést, meghatározza, hogy adott pillanatban objektive mi történik.mit cselekszik az illető ember (szereplő), attól függetlenül, hogy nit szeretne cselekedni. így előfordul, hogy aki éppen megszabadul partnerétől, ennek nincs is tudatában, sőt az az érzése, hogy nagyon figyelmes, udvarias; ha ennek ellenére objektive mégis csak megszabadul a másiktól, akkor éppen ebben fejeződik ki az edott pillanatban történtek lényege. Az uralkodó cselekvést azonban a legkülönbözőbb felhangok kisérhetik, ez csak árnyaltabbá teszi a cselekvést, de nem változtatja meg lényegét. így folyhat le például Sipucsin kimagyarázkodása Kercsutkinával Csehov Jubileumában. Ez állhat fenn annál is, aki meglep, aki figyelmeztet, aki magyaráz. aki kér stb. Néha az uralkodó szóbeli cselekvésben, Ugyanúgy, mint a felhangokban, az tör a felszínre, amit a cselekvő- 72 -