Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
hatunk a működő tudatra vagy még pontosabban, a tudatban lezajló tevékenységre, méghozzá úgy, hogy ez a működés úgy menjen végbe, ahogy erre a cselekvőnek szüksége van és e működés során a tudat alakuljon át. Az emberi tudat tevékenysége az objektiv világ tükrözésének egységes folyamata; különböző időszakokban azonban ez a tevékenység hol ilyen, hol olyan konkrét lelki folyamatok minőségében jelentkezik. A következőkre gondolunk: az ember tudata akkor van tevékeny állapotban, amikor az ember összpontositottan gondol valamire,amikor megfontol valamit, emlékszik valamire, amikor ábrándozik, kiván valamit, és ha ezt gyakorlatilag el is éri, akkor különböző érzések töltik el. E lelki folyamatok egysége teljesen világos: gyakorlatilag egyikük sem mehet végbe az összes többi közreműködése nélkül. Az akarati oldal összefügg a gondolatival, azaz a képzelettel, az emlékezéssel, a figyelemmel; az érzelmi oldal elválaszthatatlan az akarati, a gondolati folyamattól stb, a gondolati oldal elszakíthatatlan az akarati, az érzelmi oldaltól, a figyelemtől és az emlékezés működésétől stb. Ez nem zárja ki, hogy minden pillanatban más és más lelki folyamat léphet az előtérbe, visszaszoritja a többieket, eluralkodik fölöttük. Másképp nem különböztethetnők meg őket és nem állíthatnék, hogy égy adott ember egy adott pillanatban gondolkodik vagy ábrándozik, hogy figyelmes, hogy akaraterőről tesz tanúbizonyságot,hogy örül vagy szenved, hogy emlékezik. Az ember önmagáról sem mondhatná: "elgondolkodtam", "azt képzeltem", "eszembe jutott" stb. Ezekre a lelki folyamatokra minden ember képes.A tudat nem tükrözheti a külvilágot e folyamatok nélkül; mindezek egységben, bonyolult kölcsönös kapcsolatokban és átmenetek-* ben alkotják a tudat tevékenységét, e folyamatok konkrét tartalma pedig a szubjektív élmények bonyolult folyamata.- 4 -