Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
Minthogy minden ember tudja, hogy nemcsak ő gondolkodik, akar, képzel, figyel és érez, hanem mindenki más is, arra buzdítja, (vagy igyekszik arra buzdítani) a többi embert, hogy ők is gondolkodjanak, akarjanak, képzeljenek, emlékezzenek, érezzenek,figyeljenek, miközben minden esetben meghatározott tartalommal tölti meg az illető folyamatot. A szóval cselekvő ember ily módon beszédével nemcsak egy meghatározott képet elevenit meg partnere számára, hanem arra is törekszik, hogy ez a kép az illető tudatában egy bizonyos meghatározott lelki tevékenységet indítson meg. Szóbeli cselekvésének fajtája attól függ, hogy partnere milyen konkrét lelki tevékenységére irányul objektiven erőfeszítése. A szóbeli ráhatás fajtája lényegében tájékozódás a partner tudatában végbemenő folyamatról vagy folyamat okról. Ezért a szóbeli ráhatás meghatározott fajtájának alkalmazása további lépés a cél felé, amelyet a mondat megformálása is szolgál. Ha ez a lépés elmarad, ha a szóbeli ráhatás módja nem világos, zavaros és szétfolyó, ez azt jelenti, hogy maga a cselekvés sem nagyon aktiv, hogy nem a cselekvő fontos, lényegi érdekei diktálták, és ezért is nem tudja kifejezni őket. Az ilyesfajta cselekvés kifejezőereje rendszerint csekély. A színpadon kivül, az emberek mindennapi érintkezésében a szóbeli ráhatás különböző fajtái eléggé sokféleképpen nyilvánulnák meg: az ember hat a másik érzelmeire, nyomást gyakorol az akaratára,hivatkozik az öntudatára, magára vonja figyelmét, megindítja képzeletét stb. Mindezek az esetek lényegében a tudat egészére hatnak, de mindegyikben a partner tudatának egyik vagy másik oldaláról "hatol be" a cselekvő. A partner tudata olyan, mint egy erőd, amelynek meghatározott ellenállása és védelmi arcvonala van; ezt kell áttörni az erőd elfoglalásához. A támadó az elképzelése- 5 -
