Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
A tudakozódás megelőző értékelés, összeütközés a között a szükséglet között, hogy valami konkrétat megtudjunk és annak tudomásulvétele között, hogy partnerünk tájékozott valamiről. (Ez a tájékozottság valamiben kifejeződik, vagy egyszerűen előre feltételezzük.) Az állítást megelőző értékelés annak számbavétele, hogy partnerünk kész valamit megismerni,emellett a cselekvő is érdekelt benne, hogy a partner tudomást szerezzen a dologról. Ennek a készségnek a tudomásulvétele nélkül az állitás nem lesz "tiszta",valamilyen más szóbeli cselekvés csapódik hozzá. Ha tudakozódás és állitás céljából alkalmazkodunk a partnerhez, akkor egyenlő helyzetű, semleges alkalmazkodás áll elő. Amennyiben a felülről alkalmazkodás vagy az alulról alkalmazkodás elemei jelennek meg, akkor a soronkövetkező tudakozódáshoz, vagy állitá3hoz más szóbeli cselekvések járulnak,és bonyolult szóbeli cselekvések keletkeznek. A tudakozódás jellegzetes ismertetőjele, hogy fogalmunk sincsen arról, milyen választ kapunk majd kérdésünkre. Amikor a cselekvő kiejti annak a mondatnak a hangsúlyos szavát, amellyel tudakozódik, testileg, fizikailag felkészül bármilyen válasz tudomásulvételére. Ezért közvetlenül a tudakozódás utolsó szava után beáll a teljes mozdulatlanság, amely alkalmas a válasz befogadására. A tudakozódó figyelme partnerére összpontosul, s amikor kimondja a hangsúlyos szót, mintegy belékapaszkodik és addig el sem bocsátja, amig a ráhatás eredménye nem tisztázódott. Az állítást ezzel szemben az jellemzi, hogy a hangsúlyos szó utolsó szótagánál az állitó "ellöki" partnerét. Miután partnere tudatába plántálta mondanivalóját, az éllitó elvégezte dolgát és partnere már szinte nem is érdekli. Ez persze csak látszat és csak egy pillanat; a következő pillanatban már megint összekapcsolódhat partnerével; hiszen az állitó valamilyen közös cél szolgálatában plán-40