Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

tál bele valamit partneretudatába,a ezt a célt nem feltétlenül éri el egyetlen állítással.

Ha az állító egy pillanatra sem "löki el" partnerét, ez azt jelenti, hogy nemcsak állit. Az állítás mindig ponttal fejeződik be, semmi esetre sem vesszővel vagy három ponttal. Ezért csak az tud állítani, aki kiejtésében "pontot tud tenni".

A tudakozódás és az állitás két rendkívül elterjedt szóbeli cselekvés.Leginkább nem egyszerű szóbeli cselekvések alkotórészei között fordulnak elő. Hiszen minden élő emberi beszéd vagy állítást vagy tudakozódást foglal magában e szavak szélesebb értelmében.

Állíthatjuk azonban valaminek a hiányát is. Állíthatom pl., hogy itt meg itt nem voltam, ezt meg ezt nem láttam, igy meg igy nem cselekedtem. Állítás során a partner tudatában (pontosabban emlékezetében) uj ismeretek halmozódnak fel. Ennek az ismerethalmaznak a tartalmát nyilván nem a felhalmozódás folyamata,nem a ráhatás módja határozza meg, hanem a látomás tartalma, és annak a mondatnak az értelme, amellyel végrehajtjuk az állítani egyszerű szóbeli cselekvést.

Itt szemléletesen megmutatkozik a cselekvési mód izomzati, fizikai oldalának kapcsolata a kimondott szavak értelmével. Állíthatunk ezzel a mondattal is: "nem, nem volt", és ezzel a mondattal is: "igen, volt", de mindkét mondat meghatározott, önnön értelme által diktált izommozgásokat vált ki. Az előbbi tagadó fejmozdulattal jár, a második igenlővel. A ráhatás módján ez nem változtat. Következésképpen a mozdulatot nemcsak a ráhatás módja válthatja ki,hanem a mondat értelme is .amelyhez alkalmazzuk az illető módot; a mondat tartalmát illusztráló mozdulatok egybeolvadnak a ráhatás módjából következő mozdulatokkal.

Elvben ez nemcsak a megismerésre és az állításra, hanem minden egyszerű szóbeli cselekvésre vonatkozik.- 41