Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

ben a legnagyszerűbb és a leghatásosabb is. Most aztán nyugodtan kiélvezheti az eddigi eredményt, most már mintegy "semmit sem csinál": a hatást szemléli. De éppen ennek kedvéért késïitette elő a megfelelő légkört és izgatta fel a jelenlévőket.

Elvileg ugyanigy viselkedik szavak segítségével s meglepetésre készülő: úgy adja át a szavakat, pontosabban a közléseket, mint az ajándékozó az ajándékokat,vagyis a közlések keltette hatás kedvéért, hogy azután ezt a hatást kiélvezze.

De az ajándékokkal érkező másként is viselkedhet és ez nyilván jellemének egyéni vonásaitól é3 azoktól a körülményektől függ, amelyek közé került. Ha összegyűjtötte valamennyi érdekeltet, egyszerre, egyetlen lendülettel kiboríthat minden ajándékot az asztalra,és igy mindenkit meglephet nemcsak maguknak az ajándékoknak a tartalmával és minőségével, hanem elsősorban váratlan megjelenésük és mennyiségük tényével. így lehet meglepni szóbeli közléssel is. Mindkét esetben lényegében ugyanaz a cselekvés módja, ugyanaz az izomzati, testi természete is, csak más a kivitelezés módszere.

He a figyelmeztetni alkalmazkodást szótlan cselekvéshez hasonlítjuk, hogy ezáltal világosabban láthassuk izomzati oldalát, észrevehetjük, hogy van benne valami közös az őrizni, megóvni cselekvéssel. A figyelmeztetni alkalmazkodást rendszerint a fürkésző tekintet és testhelyzet jellemzi, amely mintegy védekezésre készül, óvatos. A figyelmeztetni alkalmazkodás belsőleg ellentmondásos: egyfelől a figyelmeztető (mint a meglepő is) birtokában van valaminek, amit nem birtokol a figyelmeztetendő - innen származik az a tendencia, hogy "felül" legyen; másfelől - és ez a figyelmeztetni alkalmazkodást alulról alkalmazkodássá teszi - a figyelmeztető az adott időpontban függ a figyelmeztetendőtől. Az utóbbi valamiért nem veszi számításba azt, amit a figyelmeztető felfogása szerint számi- 35 -