Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
Buzdítani annyit jelent, hogy igyekszünk a partnert könnyebbé, felhangoltabbá, vidámabbá tenni; ebből ered az a tendencia,hogy a bátoritó inkább hangjának magasabb fekvéseit használja. Korholni annyit jelent, hogy gondolkodásra késztetjük a partnert, azaz igyekszünk súlyosabbá, komolyabbá tenni, arra kényszeriteni, hogy rosszul érezze magát, szégyellje viselkedését. Innen ered a cselekvő személyiek az a tendenciája, hogy hangjának alacsonyabb fekvéseit használja. Ennek a két egymással ellentétes szóbeli cselekvésnek belső rokonsága abban fejeződik ki, hogy gyakran mennek át egymásba. így például, ha bátorítunk valakit kezdeményezésében, ő azonban nem hallgat buzdításunkra és továbbra is ingadozik, nyilván korholni fogjuk határozatlanságáért, lassúságáért, lustaságáért stt ; mihelyt azt látjuk, hogy szemrehányásaink hatnak, megint csak buzditjuk. Ha a ráhatás szemrehányással kezdődött és ez megtette a megfelelő hatást, a szemrehányás után gyakran buzditás következik. Mindez természetesen csak abban ez esetben lehetséges, ha a cselekvő valóban valamilyen meghaló rozott, konkrét célra tör. Mindkét szóbeli cselekvés rendszerint vagy olyan emberek között jön létre, akik közül legalább az egyik jól ismeri a másikat (vagy azt gondolja,hogy jól ismeri), vagy pedig ismerős, megszokott, legalábbis az egyikük számára sztereotip körülmények között (üzletben, pályaudvaron, trolibuszon stb.). Még egy hasonlóság: a buzditani és a korholni szóbeli cselekvés minimális számú szóval végrehajtható; mindkettőt végrehajthatjuk csupán indulatszavakkal:buzditani"No-No!", korholni "Ejnye - ejnye!", A szó természeténél fogva gondolatot, fogalmat fejez ki. Ezért, ha az érzelemre hatunk általa, akkor nem eredeti rendeltetése szerint használjuk fel. Ez a szó származékos funkciója. 28 -