Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

füttyentéssel, tapssal, kurjantással is. Ezért a megszólítani körébe tartozó egyszerű szóbeli cselekvéshez minimális mennyiségű szóra van szükség. Ezek legtöbbnyire indulatszavak (például: "Hé!") vagy ilyen szavak, "Idehallgasson!" ,"Várjon!", "Egy pillanat!", "Polgártárs!", "Elvtárs!", vagy megszólítások: "Öcsi!","Vászja!"stb.

A megszólítani egyszerű szóbeli cselekvés célja, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, magunkra vonjuk partnerünk figyelmét - és semmi' több.

2. BUZDÍTANI és 3. KORHOLNI (vagy szemrehányást tenni). Mindkét egyszerű szóbeli cselekvést a partner érzéseihez intézzük; mindkettőnek az a célja, hogy megváltoztassuk közérzetét.Akkor alkalmazzuk, amikor feltételezzük, hogy a partner már érti, miről vein szó, eimikor már nem kell semmit sem magyaráznunk, hanem elég, ha megerősítjük tudatában azt, aioi már felmerült benne és amikor ezt úgy tehetjük meg, hogy megmutatjuk a partnernek, mennyire helytelen, indokolatlan az adott pillanatban közérzete.

Az ember közérzetét lehet javitani, lehet rontani. Ezért az érzésre két módon hathatunk.

Az első esetben (buzdítani) a szubjektum igyekszik a partner tudatában megerősíteni azt a meggyőződést, hogy cselekvései (vagy pontosabban: szándékai) megfelelnek érdekeinek és ennek megfelelően nem kell ingadoznia, haboznia, húznia az időt, gondolkoznia, kételkednie.

A második esetben (korholni) a szubjektum mintegy visszatéríti a partnert azoknak az érdekeknek a felismeréséhez, amelyekről megfeledkezett, amelyeket szem elől tévesztett, amelyeket megváltoztatott, de amelyeknek meg kell határozniuk viselkedését.

Az első tipikus szövegmélyei: "Bátrabban!", "Határozottabban!", "Vidámabban!".

A második tipikus szövegmélyei: "Nem szégyenled magad!", "Gondold meg!", "Térj észhez!".- 27 -!