Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

A szóbeli ráhatás egyik vagy másik módjának alkalma­zása természetesen a partnerhez intézett szöveg lexikális­nyelvtani anyagától is függ. Ezt a kapcsolatot azonban általános vonásaiban vagy pontosabban általános tendenciá­iban akkor tisztázzuk majd, amikor minden egyszerű szóbeli cselekvést külön-külön vizsgálunk. Mielőtt azonban erre a vizsgalatra áttérnénk, meg kell egyeznünk abban, hogy az egyes egyszerű szóbeli cse­lekvések megnevezésére kiválasztott szavak bizonyos mér­tékű feltételessége nem azt jelzi, hogy a javasolt felso­rolás véletlenszerű, bár első látásra nagyon is rövidnek, hiányosnak látszik. Eszünkbe jutnak a felsorolásba be nem került, bár a bekerültekhez még csak nem is hasonlatos cselekvések. Ilyenek például: tagadni. megnyugtatni. meg­köszönni, bosszantani . és sok más. Mint a továbbiakban látni fogjuk, ha ezeket az igéket szélesebb értelmükben vesszük, valamennyien olyan cselek­vést jelölnek, amelyet a legkülönbözőbb módon lehet végre­hajtani; ha azonban szűk értelemben vesszük őket, akkor kiderül, hogy olyan cselekvésről van szó, amelynek végre­hajtásához az előbb felsorolt és elnevezett egyszerű szó­beli cselekvések valamelyikére vagy néhány ilyen egyszerű szóbeli cselekvés kapcsolatára van szükség. Erről azonban részletesebben majd akkor tárgyalunk, ha minden egyes szóbeli cselekvést külön-külön megvizsgál­tunk . 5. 1. MEGSZÓLÍTANI (vagy felhivni magára a figyelmet'/. Ennek az egyszerű szóbeli cselekvésnek a legprimitivebb a célja, mondhatni, az egyszerű szóbeli cselekvések közül is ez a legegyszerűbb. Még csak nem is. mindig kellenek szavak hozzá és ezért nem is mindig szóbeli cselekvés a fogalom tulajdonképpeni értelmében.A figyelmet ugyanis nemcsak szóval vonhatja magára az ember, hanem tagolatlan hanggal,- 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom