Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Ka a szinész érdekei haladók, különösen ha ezek tudományos világnézetéből fakadnak, akkor az objektiv megközelítési mód eggyé ötvöződik a szubjektív szenvedélyes viszonnyal. A színész eszmei törekvései a szerep szigorúan objektiv megközelítését kívánják, objektiv tanulmányozása pedig megerősíti és továbbfejleszti az eszmét, amelyet a szinész szerepértelmezésével kifejezni és támogatni kiván.

Az elgondolást csak akkor lehet érettnek, késznek, azaz gyakorlatilag kivihetőnek tartani, ha a színész pontosan és tökéletesen konkrétan tudja, hogy mit .miért és milyen céllal cselekszik az általa megalkotandó alak szinpadi tartózkodásának minden egyes pillanatában, ha a szinész előtt tökéletesen világos az alak cselekvéseinek logikája, bármilyen méretekben vizsgálja is azt.

Ebben az értelemben azonban az elgondolást már nem tökéletesen helyes ezzel a szóval jelölni,mert fokozatosan a szerep partitúrájává fejlődik, amely nyilván csak akkor lehet kész,amikor már a szerepet eszményien eljátszotta a szinész.

4.

Minden értelmes ember úgy fog hozzá valamihez, hogy meghatározott, előre szándékolt eredményre törekszik.

Ebből a vitathatatlan igazságból néha a következő tanulságot vonják le; az előadáson végzett munkának, tehát a szinész szerepen végzett munkájának is két különálló szakaszból vagy időszakból kell állnia. Az első az elgondolás kialakítása, a második az elgondolás végrehajtásán végzett munka. Az első időszak sorául jön létre elvont módon a képzeletben a leendő előadás és a leendő alak;a második során a színészeket ehhez az előre létrehozott elképzeléshez idomítják. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen hosszúnak kell lennie az első időszaknak és milyen hosszúnak a másodiknak.- I54 _