Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

nelc kell lennie, azaz a lényeget kell megtestesítenie. Ha a művész - Írja Hegel - a természetet és ennek teremtményeit, a létezőt választja mintaképéül, akkor szt nem azért teszi, mert a természet ábrázolásának tárgyait éppen

ilyennek alkotta meg, hanem mert megfelelő

21módon alkotta meg őket".

finnek megfelelően a színésznek a szerepet nem azért kell igy és nem másként játszania, mert így és nem másként írták meg, hanem mert a szerző megfelelő módon irta meg. Erről a színésznek meg kell győződnie; ez nyilván lehetetlen,ha nem tanulmányozza a szerepet és a darabot egészében és ha nem ismeri a darabban ábrázolt valóságos életet.

A szerep,amelyet a színésznek el kell játszania,bizonyos értelemben hasonlit a festő előtt álló meglehetősen bonyolult és sajátos modellre.A festő csak abban az esetben viszi át a saját eszméjét a vászonra, ha az általa ábrázolt modell lényegeként tudja megmutatni, mintha az eredeti maga beszélne a festő helyett, méghozzá azt, amit ő akart elmondani.

A sfcinész feladata azonban bonyolultabb és felelősségteljesebb. A festő modellje természeti jelenség; ennek a jelenségnek a lényege ösztönösen mutatkozik meg; ezért a festőnek megvan a lehetősége, hogy kihagyja az eredetiből, ami a nézőt elvonhatná lényegétől, még "javításokat" is eszközölhet a modellen, megválaszthatja a nézőszöget, a megvilágitást, a távlatot stb. A színész "eredetije" a színdarab és a szerep - maga is műalkotás. Ezért a színésznek meghatározott módon kell tanulmányoznia "eredetijét", be kell tartania a feltételeket, amelyek elősegíthetik, hogy megtalálja a szerep lényegét,megkönnyítik a helyes elgondolás felépítését és megóvhatják a hibáktól, "eredetijének" eltorzításától.

2^* Hegel Müvei. XII. kötet. 1938. 168. o. (oroszul)- 150 -i