Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Ily módon a szinpadi művészetben az "elgondolás" bo­nyolult egység, amelyben a szinész eszméje (szándéka, fő feladata) Összeolvad a szerzőével (a szerző szándékával, fő feladatéval) és ez az egység egybeolvad az alak visel­kedési logikájáról alkotott képzetekkel. Az elgondolás felépítése lényegében éppen ennek a rendkivűl bonyolult egységnek a megtalálása. Kezdetben az elgondolás minden alkotórésze külön életet él. Ilyen alkotórész a szinész fő feladata - általános eszmei törekvései és általában életismerete; továbbá szinészi kifejezőeszközei; bizonyos általános el­képzelése a szerző fő feladatéról,ez az elképzelés a szer­ző tevékenységével való általános megismerkedésből és kü­lönösképpen az adott színdarabból és az adott szerepből alakul ki; végezetül maga a darab és a szerep, vagyis a szerep szövege a partnerek válaszaival és a szerzői utasí­tásokkal. Mindennek a szétforgácsolt, határozatlan és ál­talános anyagnak az egységeshez, a meghatározotthoz és a konkréthoz kell vezetnie. Gyakorlatilag ez az egység a drámai anyag tanulmányozásá­nak folyamata során alakul ki. Miközben a szinész mind mélyebben és mind részlete­sebben elemzi szerepét és az egész darabot, mind konkré­tabban és világosabban állapíthatja meg önmaga számára, hogy a szerző miért éppen ezeket a szava - kát adta hőse szájába, mi a jelentőségük e hős egyéb szavainak és a partnerek szavainak összefüggé­sében, következésképpen mint kell cseleked­nie e hősnek ezekkel a szavakkal és mit kell ehhez cselekednie szavak nél­kül. Ily módon a színdarab elemzése elvezet a szereplő­­a szere.p viselkedési logikájának tisztázásához és ezzel egységben annak az eszmének a tisztázásához, amelyet a szerző ki akar fejezni; a szerző fő feladatának tisztázá­sához.- 147 -I

Next

/
Oldalképek
Tartalom