Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Az analizis azonban itt elválaszthatatlanul összefügg a szintézissel - ezek a szerep tanulmányozása egységes folyamatának két oldalát alkotják. Az alak viselkedési logikája egészének keresése mintegy két ellentétes poi.tból kiindulva megy végbe. Egyfelől induktiv utón. A szinész a kicsiny, különálló, "egyszerű" dolgokon kezdve, ezeket tanulmányozva és a szerepben egymás mögé állitva é3 ily módon a kis dolgokat mind nagyobb és nagyobb dolgokká épitve jut el az egész szerep egységes logikájának átfogásához. Ez a szintézis. Másfelől a szintézist ellensúlyozza az analizis, az egybeolvadás eredményeinek állandó ellenőrzése: megfelelnek-e és mennyiben felelnek meg a szerep szövege alapján megállapított kis tettek és különálló cselekvések a szerep fő feladatáról előzetesen alkotott képzetnek. Ez a deduktiv ut.

Engels ezt irta: "Indukció és dedukció ugyanolyan szükségszerűen összetartoznak, mint szintézis és analizis." így ellensúlyozza a szinészi művészetben a szintézist az analizis és az analízist a szintézis. "Az egyszerűnek" el kell vezetnie a "bonyolulthoz", de ehhez a "bonyolultat" az "egyszerűvel" kell ellenőrizni. A gyakorlat, az élet elkerülhetetlenül módosításokat eszközöl az "általános" leghelyeselb és bölcsen elvont építményeiben.

"Nem lehet kapcsolatokat szerkeszteni és ezeket belevinni a tényékbe - irta Engels -, hanem ezeket a kapcsolatokat a tényekből kell elvonni és ha megtaláltuk őket, a lehetőség szerint tapasztalati utón kell bebizonyítani" öí

A szinész számára ilyen tények mindenekelőtt a színdarab, a szerep, ennek szövege, amely párbeszédekből, mondatokból, szavakból és szerzői utasításokból áll. A szerep átfogó cselekvésének - az ábrázolandó személy egységes cselekvési logikájának - keresése egyúttal a szerző által

F. Engela:A természet dialektikája,1952.Szikra.238.0. 18* U.o. 141. o.- 148 -