Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

külső átlényegülés a művészek első és fő feladata ".1*

Ez a képesség megmaradhat primitiv, elemi, öntudatlan és fejletlen fokon: el is torzulhat és hamis irányban is felhasználható. Például tisztán anyagias, önző, spekulációs célokra.

Ugyanez a képesség, ha a tökéletességig fejlesztették és azokra a célokra irányították, amelyeket minden igazi művészet szolgál, a pzinószi alkotás magas művészi értékű alakjainak megteremtéséhez vezet.

A színművész feladata tehát nem pusztán az átlényegülés, hanem olyan meghatározott alakba való átlényegülés, amely tartalmilag megfelel a művészet társadalmi hivatásának.

A szovjet nép azt követeli művészeitől, hogy művészetük álljon közel a néphez, feleljen meg a nép igényeinek, legyen éles és hatékony fegyvere a békeharcnak, a haladásért, az emberiség boldogságáért vivott küzdelemnek.

Ha a szinész elérte a legteljesebb átlényegülést, ez még önmagában nem jelenti, hogy elérte fő célját; ezt a célt csak akkor éri el, ha olyan alakká lényegül át, amelyik kifejezi a szinész élenjáró társadalmi álláspontját, azaz helyes, aktiv és őszinte viszonyát az ennek az alaknak a segítségével ábrázolt valósághoz, mint ahogy erről már egyik előbbi fejezetben beszéltünk.

Objektive mi történik, amikor azt mondjuk, hogy átlényegülés ment végbe? A szinész, akinek meghatározott emberi sajátságai és tulajdonságai vannak, egyszerre csak olyan emberré alakul át, akinek egészen mások a sajátságai és tulajdonságai. Emellett az ismert irodalmi alak, vagy képzeletünkben elgondolt tipus reálisan élő emberré

K.Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek. 448-449. o. (oroszul)

118 -