Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
rendkívüli rugalmas, lehetőségei hatalmasak; semmi sem mozdulatlan, engedetlen, hanem minden elérhető, jobbra változtatható, ha megvalósulnak ennek feltételei... És mégis az marad élő, ami az akaratszabadság eszméjében (annak egyéni, társadalmi és állami felelősségű vonatkozásaival együtt) is eleven: megmarad a lehetőségem, ebből következően a kötelezettségen is, hogy ismerjem magam és ennek az ismeretnek a felhasználásával állandóan képességeim magaslatán tartsam 12magam." * Pavlovnak ezek a szavai választ adnak a színházi környezetben gyakran felmerülő kérdésre az analizis szerepéről és jelentőségéről,a szintézis szerepéről és jelentőségéről, a kettő közötti kölcsönös viszonyról a színész munkájában. Mindezideig analízissel - "részekre osztással, minden egyes részlet jelentőségének tanulmányozásával, az összefüggések tanulmányozáséval" stb. - foglalkoztunk. Ezzel, hogy Szecsenov kifejezésével éljünk, feltártuk a legbonyolultabb tárgynak, az emberi cselekvés folyamatának, mint a színészi művészet anyagának, kifejezési eszközének sajátosságait. Ez az analizis a színész művészet sajátszerü matematikájához vezetett el. á színész művészeténél is megtalálhatjuk a szilárd, objektiv, "szenvtelen" törvények területét. Ezek hasonlítanak a zenei ábécé törvényeihez, a logika törvényeihez, a számtan és a nyelvtan szabályaihoz, az optika, az anatómia és az anyagellenállás törvényeihez. A színészi művészet e matematikájának ismeretére csak azért van szüksége a színésznek, hogy Pavlov előbb idézett kifejezése szerint ennek az ismeretnek a birtokában, egyéni,társadalmi és állami felelősségének tudatában állandóan képességei csúcsán tartsa magát. Sztanyiszlavszkij az operai-drámai stúdióban a következőket mondotta a leendő színészeknek: 12 12* J.P. Pavlov: Vál. Müvei. 388-389. o. (oroszul) 114 -