Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VI. A hallgatás és a monológ

"leül" (elnehezedett!), "elhallgat" (hallgatagon gondolkodik!), "keserű mosollyal" (elnehezedett!),"gyorsan feláll" (megkönnyebbült!).

Natalija Petrovna monológjának szerzői utasításai: "egy ideig mozdulatlanul áll" (értékelés!), "megáll ás végigsimitja arcát" (értékelés és kisérlet a koncentrált gondolkodás félbeszakítására!),"ismét megáll" (értékelés1), "elhallgat" (hallgatagon gondolkodik!), "összerezzen és hirtelen felemeli fejét" (újabb kisérlet az összpontosított gondolkodás félbeszakítására!), "keserűn" (elnehezedett!), "feláll" (megkönnyebbült!), "ismét leül" (elnehezedett!), "elgondolkodik" (a gondolkodáshoz alkalmazkodott - elnehezült!).

Fentebb a meghallgatni és az olvasni cselekvéseket úgy említettük,mint amelyekben kisebb vagy nagyobb mértékben jelen vannak a koncentrált gondolkodás cselekvési logikájának specifikus sajátosságai. Hasonló módon alkalmazzák ezeket a sajátosságokat a színpadon azokban az esetekben,amikor a szerző a hős szájába hosszú szöveget ad, amelyet általában monológnak neveznek,bár a szó szoros értelmében nem az, mert a színész jelenlévő partnerhez intézi j. szavakat.

Példája ennek Szatyin monológja az emberről Gorkij Éjjeli menedékhely cimü darabjának negyedik felvonásában. Gorkij partnert adott Szatyinnakra 'bárót; az emberről szóló elmélkedést hozzá intézi; formáját tekintve ez egy párbeszéd hosszú replikája; lényegében viszont monológ: fon-, tolgatás, gondolkodás, egy probléma megoldása, e megoldás megerősítése.Ebben a monológban jelentős, ha ugyan nem fő helyet foglal el a koncentráltan gondolkodó ember cselekvési logikája, bár a Szatyint játszó színész viselkedésében megmutatkozik a partnerrel való kölcsönhatás logikája-, is. A kettő közül melyik éa milyen mértékben jut túlsúlyra? Ez attól függ, hogy konkrét esetben hogyan értelmezik Szatyin szerepét, a jelenetet és a darab egészét.

108