Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
zései, állapota és hangulata. Akkor a szinész megengedheti magának, hogy a monológ közben ne gondoljon arra, hogy a szerző ilyen meg ilyen gondolatait kell kifejtenie a közönségnek. Nem is marad ideje rá, hogy ezzel törődjék,mert sok dolga van: a hős érdekei foglalkoztatják. De éppen ez fejezi ki a hős gondolatait és érzelmeit a nézőknek. Az ilyen kifejezésmód szándékolatlansága teszi a monológot meggyőzővé és őszintévé. Ha a szinész a szinpadon kiutat akar találni a kilátástalan helyzetből, keresi is ezt a kiutat, de nem találja meg, akkor a néző is elhiszi, hogy nincs kiút. Ha a szinész valóban ellenőrzi a váratlan sikert, boldogságot, fél hinni bennük, árnyoldalakat keres, de nem talál, akkor a néző is elhiszi, hogy a hős valóban boldog. A néző mint minden ember,szivesebben hiszi el azt, amit lát, mint azt, amit közölnek vele. Vonatkozik ez a gondolatra is: nem kételkedhetünk annak a gondolatnak őszinteségében, amelyre a hős maga, önmaga számára és éppen most jutott. A monológról,mint a koncentrált gondolkodás cselekvési logikájáról mondottakat felfedezhetjük például Turgen nyev Egy hónap falun cimü vigjátékának második felvonásában,Rakityin monológjaiban,a harmadik felvonásában pedig Natalija Petrovna monológjában. A szerzői utasításokban a szerző elég részletesen jelzi a legjelentősebb értékelések mozzanatait, az alkalmazkodások jellegét és a szüneteket. A kérdőjelek, a felkiáltójelek és a kipontozások a felmerült kérdésekről,azok válaszairól és azokról a mozzanatokról tsnuskodnak, amikor a hős gondolata nem fogalmazódott meg kiejtett szavakban. íme Rakityin első mondológjának szerzői utasításai: "egy ideig fel-alá járkál', "elhallgat" (szótlanul gondolkodik!), "ismét megindul,de hirtelen megáll" (értékelés!), Turgenyev, Ivan (1818-1883) nagy orosz regényíró.Élete javarészét külföldön töltötte. A jobbágyfelszabadítás (1861) utáni, kapitalizálódó Oroszország életének éles megfigyelője.- 107 -I
