Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Az ábrázolandó alak lényegét a színész annál teljesebben és annál világosabban fejezi ki, minél több olyan elemet talál a feltételezett körülmények (azaz az alakot körülvevő környezet) között, amely az alak lényeges érdekeivel függ össze, és minél élesebben, kézzelfoghatóbban emeli ki a lényeges érdekekkel összefüggő vonásokat annak

hátteréből, ami nem függ össze ezekkel az érdekekkel,

12

így játszotta Toporkov * Orgon szerepét a Művész Színház Tartuffe-előadásában.Éppen most érkezett vissza faluról és kérdezgeti Dorine-t, milyen események játszódtak le a házban az ő távollétében.Orgon számára Dorine elbeszélése csak annyiban fontos, amennyire ez Tartuffe-el függ össze. Tartuffe iránti érdeklődését különösen az leplezi le, hogy "hitvesének betegsége" egyáltalában nem érdekli.

A kontraszt, a szembeállítás minden művészeti ágban a legfőbb, az alapvető elem hangsúlyozásának hatalmas eszköze. Teljes mértékben vonatkozik ez a szinész művészetére is. Minden művészeti ágban ez az anyag kifejező sajátságainak maximális felhasználása az alapvető gondolat, a fo eszme kifejezésére. A kontraszt a szinész művészetében is a cselekedetek logikája kifejezőerejének felhasználása a fő feladat megvalósitására.

Sztanyiszlavszkij erre a következtetésre jutott: "Amikor gonosz embert játszunk »keressük meg, hogy miben jó".^* Ezt a következtetést nem annyira az alak élethüségének és sokrétűségének törekvése, hanem lényege megtestesítésének törekvése diktálta. 12 13

12. Toporkov, Vaszilij (sz. 1889) kiváló szovjet szinész és rendező, a moszkvai Állami Színművészeti Főiskola tanára, 1927 óta a moszkvai Művész Szinház tagja.

13. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 1954. I. k. 120. o. (oroszul)- 98 -