Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Tehát a cselekedetek logikába, bármilyen méretben vesszük is. kifejezheti az ember lényegét, érdekeit, vonzódását, jellemét, akaratát stb.

Kifejezőereje csak teljesen konkrét cselekvésnek lehet, az olyan cselekvésnek, amelyet a legkisebb terjedelmében nézünk, de kifejezőerőre rendszerint a teljes szövedékben tesz szert, attól függően, hogy milyen nagyobb méretű cselekvés körébe tartozik. Fényes példája ez az egyes és az általános, a jelenség és.a lényeg dialektikájának.

Az embert szubjektív érdekeinek és környezetének öszszeütközései indítják cselekvésre; a külső környezet arra kényszeríti az embert, hogy leleplezze szubjektív érdekeit.

Ebből általános szabályt vonhatunk le:

minél inkább érintik a külső körülmények (vagy azok egyike) az ember szub.iektiv érdekeit, annál kifejezőbbek lesznek az illető ember cselekedetei. És megfordítva: minél kevésbé érintik az adott időpontban az euür szübjeátiv érdekeit a környező körülmények. annál kevésbé kifejezők lesznek cselekedetei.

Ha a szinész által a darabban megtalált körülmények az ábrázolt alak érdekeinek elevenjébe vágnak, cselekvései kifejezőbbek lesznek, feltéve persze, hogy ezek a cselekvések hitelesek, produktívak és célszerűek.

A dolgot tehát jelentős mértékben vissza lehet vezetni arra, hogy meg kell találnunk az ábrázolandó alak érdekeit, méghozzá a legtávolabbiakat Ugyanúgy, mint a legközelebbieket, legkonkrétabbakat.Miért küzd? Ha ezért meg ezért küzd, mit "jelentenek számára" a szerep szerinti körülmények? Ez nagymértékben attól függ, hogy a szinész hogyan képzeli el nemcsak a meglevő körülményeket, hanem azokat is, amelyek ezeket megelőzték.

Minden embernek ételre, italra és alvásra van szüksége. Rendes körülmények között azonban az ember számára nem életkérdés, hogy van-e előtte étel, ital és alhat-e. Ha azonban ez az ember három napja nem evett, nem aludt és nem ivott, ugyanezek a tárgyak az elevenébe vágnak.