Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
kérdést; fel kell tennem; meg kell hallgatnom a választ; gondolkodnom kell rajta. Mit kell tennem, hogy adott körülmények között elérjem a találkozást? Mit kell tennem, hogy megmagyarázzam neki a dolgot? stb. Hogy válaszolhassak ezekre a kérdésekre,a felosztott cselekvés céljából kiindulva és a körülményeket figyelembe véve fel kell sorolnom a cselekvések folyamatos sorát, e cselekvések közül mindegyiknek újra csak megvan a közelebbi célja és mindegyik még tovább bontható. Amikor ilyen módon egyre kisebb részekre osztjuk a cselekedetek logikáját, legvégül vagy egy legelemibb mozdulathoz, (megfordulni, lehajolni stb.) jutunk el, vagy valamilyen pszichikai folyamathoz (megérteni, meglátni stb.). Ha azonban eközben a mozdulatokat céljuk szempontjából, 8 pszichikai folyamatokat pedig mint testi megvalósitásukban jelentkező akarásokat tekintjük, akkor mind a kettőt cselekvésnek fogjuk fel. Az ilyesfajta kicsiny és legkisebb cselekvéseket persze egyáltalán nem mindig ismeri fel maga a cselekvő szubjektum, ez azonban egyáltalán nem fosztja meg ezeket a cselekvéseket objektiv célszerűségüktől, mert mint Szecsenov irta, "az akaratlan mozdulatok mindig célszerűek.” Ha a cselekedetek logikáját különböző méretekben szemléljük, arra a következtetésre juthatunk, hogy a cselekvés és a cselekedetek logikája egyértelmű fogalom. Mind a kettő ugyanazt a pszichofizikai folyamatot jelöli, amelyet objektiv célszerűsége határoz meg. A cselekedetek logikájának fogalmába Sztanyiszlavszkij rendszerének sok fogalma, meghatározása és kifejezése fér bele; mindezek a cselekedetek logikájának ilyen vagy olyan méretét jelölik. Így például a színész egész életének méretében vett cselekedeteinek logikáját általában a színész élete átfogó cselekvésének nevezik, amely az illető legfőbb feladata felé irányul.- ts6