Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Azt a célt, amelynek az illető színész az illető szerep alakítását alárendeli, és cselekedeteinek logikáját az egész szerep alakításának méretében - süninek a kedvéért játszik - a színész fő feladatának és átfogó cselekvésének nevezik az adott szerepben.

A fő célt, amely felé a szereplő az egész darab folyamán igyekszik és a cselekedetek e célnak megfelelő logikáját a darab és a szerep méretében a szerep fő feladatának és átfogó cselekvésének nevezik«

Azt a célt, amely felé a szereplő a felvonás, a jelenet, az epizód folyamán törekszik és a cselekedetek ennek megfelelő logikáját a felvonás, a jelenet, az epizód méretében az illető felvonás, jelenet, epizód feladatának és cselekvésének nevezik.

A cselekedetek logikája a viselkedés legkisebb részleteinek méretében nem más, mint egyszerű fizikai cselekvés, célja pedig elemi feladat, mégpedig fizikai vagy pszichológiái, attól függően, bogy mi a konkrét tartalma, mi a jelentősége adott esetben külső és belső meghatározottságának .

Mindezeknek a meghatározásoknak és kifejezéseknek bizonyos mértékig feltételes jellegük van. Az egységes és szakadatlanul fejlődő pszichofizikai folyamatot szakaszokra, különböző hosszúságú részletekre bontják, mintha ezeken a szakaszokon belül mindig csak egy valami történnék. Pedig a valóságban a cselekvés minden pillanatában nemcsak az történik, ami pontosan ebben a pillanatban történik; az ebben a pillanatban történő dolog csak része, kis darabkája egy nagyobb eseménynek, a cselekvési folyamat nagyobb szakaszának, amely objektive ugyancsak ebben a pillanatban megy végbe.

így például, ha ebben a pillanatban a kőműves beépit egy téglát az épülő ház falába, akkor nemcsak ez történik, hanem egyidejűleg például a következő is: épül a fal, épül- 87 -