Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
Lyékből bennünk is kialakult, következésképpen a nézőkben is ki kell hogy alakuljon ez az általános képzet. Az élmények olvasásánál számtalan külső megnyilvánulás adódik, amelyekből ki lehet találni közös belső lényegüket; a cselekedetek logikájának felosztásánál viszont általános végkövetkeztetést adunk az ember belső világáról, jelleméről, érdekeiről, lelkiállapotáról atb. Emellett felvetjük a kérdést, hogyan, milyen utón alakult ki, alakulhat ki, hogyan épülhet fel és fejeződhet ki, hogyan kell felépíteni és kifejezni. Ily módon annak lehetősége, hogy létrehozzuk, felépítsük az emberi lélek életét, és ezt megjelenítsük a nézők előtt, azon alapul, hogy a cselekedetek logikája felosztható. Minthogy a cselekedetek logikája a cselekvések célszerűsége, a legkülönbözőbb méretekben vizsgálhatjuk. Bármely ember cselekedeteinek célszerűségéről vagy célszerütlenségéről szólva figyelembe vehetjük, hogy mennyire felelnek meg vagy nem felelnek meg különböző távolságú céloknak: közelinek, viszonylag távolabbinak, végezetül annak a célnak, amely felé egy ember egész életében igyekszik. Ezek a "különböző távolságú" célok persze nem létezhetnek egymástól függetlenül. A kicsinyek (közeliek) alá vannak rendelve a nagyobbaknak (távolabbiaknak), a nagyobbak a még nagyobbaknak stb. Ezeket a legnagyobbakat, legtávolabbiakat ily módon feloszthatjuk kisebbekre,amazokat pedig még kisebbekre. Valaki például azt a célt tűzte maga elé, hogy tökéletesen megtanul egy szakmát. Ez a cél sok évet,esetleg évtizedekre terjedő munkát kiván. Az ilyen méretben szemlélt % cselekvési logikát alkotórészeire, kisebb méretekre oszthatjuk fel: hogy elsajátítsa az illető szakmát, először arra kell felkészülnie, hogy megfelelő iskolára menjen; fel kell vétetnie magát; ki Kerl járnia; le kell tennie a vizsgákat; gyakorlatban kell megerősítenie és fejlesztenie tudását. Mindegyik ilyen szakasznak megvan a maga legközeleb- 84-
