Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
"Az érzés mint olyan, a szubjektív affekeié tökéletesen n tartalmatlan tonnája". * Amikor a színész megjátssza az érzelmeket, tehát csak azzal törődik, hogy a szerep bizonyos helyén örülni kezdjen, egy másik helyen elkeseredjék, egyik helyen szeressen vagy gyűlöljön stb. - különösen ha ezt feladatszerűen csinálja -, akkor a legáltalánosabb absztrakt fogalmakkal van dolga. Nem egy bizonyos konkrét ember konkrét élményeivel, hanem az érzéssel "általában", gyűlölettel "általában", szerelemmel "általában", örömmel "általában". Ilyenek azonban nincsenek a természetben, ezeket nem lehet átélni. Ezek csak konvencionális mozdulatokkal, azaz sablonokkal ábrázolhatók. Hogy valami általánosítottat, összegezettet, valamiféle eredményt konkretizálhassunk, hogy megállapíthassuk különbségeit más hasonló eredményekhez képest, részeire kell szednünk, alapelemeire kell felosztanunk. Minden "nagy dolog" egy sereg "kis dologból" tevődik össze és ha meghatároztuk az egymás után következő "kis dolgokat", megjelenik a "nagy dolog". Ily módon a tárgyiasult, tehát a cselekvések logikájával egységben tekintett élmény már elemezhető és részeire osztható. Ha részeire oszt.iuk a cselekvések logikáját, ezzel elemezzük és konkretizáljuk szubjektív oldalát, az élményt is és ez az egyetlen módja a cselekvések konkretizálásának. Itt az élmények olvasása folyamatának mintegy az ellenkezője játszódik le. Ott egyes mozdulatok és cselekvések révén a cselekedetek logikáján keresztül eljutunk a lényeges érdekekről és a továbbiakban a jellemről, az ember belső világáról alkotott általános véleményhez. Itt, ezektől az általános képzetektől a cselekedetek logikáján keresztül mintegy visszaérkezünk azokhoz a konkrét elemekhez, ame- 7 7. Hegel JEivei, XIX. k. 35» o. (oroszul)- 83 -
