Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
Ellenfelünk ezzel szemben X-nek azokra a cselekedeteire mutat rá, amelyek vagy megcáfolják azt, hogy szerelmes, vagy nemcsak egy szerelmes emberre jellemzőek, vagy pedig jellemzőek ugyan egy szerelmes emberre, de nem éppen x-re. na a cselekvések általános logikájának segítségével bebizonyítja, hogy 'X viselkedése nem logikus egy szerelmes ember szempont;jából, már meg is cáfolta állításunkat, nhhez azonban elleni elünknek nem elégj ha bebizonyítja, hogy a mi változatunk nem állja meg a helyét, hanem be kell bizonyítania a magáét is, tehát meg kell mutatnia X viselkedésében azt a logikát, azt a célrairányitottságot, amelyet mi nem vettünk észre, amely leleplezi, hogy Y iránti magatartását más cél irányítja, hogy cselekvéseinek más a logikája. Mégpedig milyen? behat, hogy erre a kérdésre nem tudunk másként válaszolni, mint hogy összevetjük a felsorolt cselekvéseket olyanokkal, amelyek előbb, esetleg néhány évvel ezelőtt mentek végbe. Például X és Y régi barátok, a múltban azonban X valamit vétett Y ellen, most pedig igyekszik helyrehozni vétkét és szeretné helyreállítani a régi barátságot. Vagy X tud róla, hogy Y-nak nagy kellemetlenségei vannak, és viselkedését az a cél diktálja, hogy fel akarja vidámitani, meg akarja örvendeztetni Y-t, vissza akarja adni az életkedvét... Vagy X-nek szüksége van I jóindulatára és ezért előkészíti a talajt a kedvező fordulathoz. Mérhetetlen hasonló példa hozható fel. E példák mind azt bizonyítják, hogy egy ember belső világáról alkotott Ítéletünk objektive cselekvéseinek logikájára támaszkodik, ezt egyes cselekvésekből "olvashatjuk ki", mint ahogy a cselekedeteket a mozdulatokból olvassuk ki, azáltal, hogy összevetjük őket a külső feltételekkel. A cselekvések logikája révén tehát a szubjektív élmények objektivizálódnak és kibetüzhetők. Menjünk tovább. Ez a kibetüzés egyáltalán nem könnyű dolog? a cselekvések általános logikájától egy adott ember- 77 -
