Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Bármennyire szellemi, eszmei, elvont is a cél, ha az ember valóban törekszik feléje, tehát cselekszik, feltétlenül szüksége van annak érzékelhető jelére, hogy a célt elérte. Amikor tehát elérte az ilyen célt, egyidejűleg elérte ezt az érzékelhető anyagi, fizikai ismertető jelet is.

üzért a cselekvő személynek szüksége van rá, hogy beszélgető társa, partnere befogadja ráhatását, vagyis fizikailag érzékelje őt valamiféle külső megnyilvánulásában.

Ebből következik: a cselekvés céljának eléréséhez mindig valamiféle Izommunkára, ilyen vagy olyan fizikai, izommozgásra van szükség.

Pavlov ezt mondta: "A legfőbb szerv, amelynek tevé-2

kanysége kizárólag a külvilág felé irányul, az izomzat”. * A külvilággal való kapcsolatot tehát gyakorlatilag mozgások segítségével valósítjuk meg. Ezeket a mozdulatokat viszont egyfelől szubjektív érdekeink és céljaink diktálják, másfelől annak a világnak az anyagisága, tárgyisága, amely felé irányulnak.

Mi határozza meg ezeknek a mozgásoknak az összetételét, rendjét, mennyiségét és minőségét?

Ha ki akarok menni a szobából és az ajtó tőlem jobbra öt lépésnyire van, jobbra kell indulnom és pontosan öt lépést kell megtennem - az adott cél az adott körülmények között ezt kívánja meg. Az emberek azért kénytelenek meghatározott módon, igy és nem másként (például ilyen vagy olyan nyelven), szóbelileg megformálni gondolataikat, mert ezt kívánják a ráhatás tárgyának, adott esetben az élő embernek tulajdonságai, meghatározott sajátosságai és azok a körülmények, amelyek között a cselekvő személy is van.

Gyakran előfordul, hogy az ember téved, mert nem ismeri a tárgy tulajdonságait, vagy olyan sajátosságokat tételez fel a tárgyban, amelyek nincsenek meg benne. Ilyenkor

2. Pavlovi szerdák, I. k. 345. 0. (oroszul)- 66