Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
III. fejezet. A cselekvés természete és logikája
elkerülhetetlenül felesleges mozdulatokat tesz. az az ember, aki soha nem vágott fát, nem főzött, nem varrt, sok olyan mozdulatot tesz, amilyent nem najt végre a favágó, a háziasszony és a varrónő. A cselekvés végrehajtásának ügyessége, csiszoltsága éppen abban áll, hogy a mozgások pontosam megieleinek a cél objektív sajátosságainak és a környező körülményeknek. A szellemes elbeszélő, a jó pedagógus, az ügyes szónok éppen abban különbözik az ügyetlentől, hogy hallgatóira úgy hat, hogy figyelembe veszi hallgatóinak tulajdonságait, és a feltételeket, amelyek körülveszik őket. minthogy az emberek távolról sem mindig ismerik annak a tárgynak a valóságos feltételeit és sajátosságait, amelyet át kell alakítaniuk, természetes, hogy olyan mozdulatokat is tesznek, amelyek nem felelnek meg ezeknek a valóságos, objektiv sajátosságoknak, azért egy adott cselekvés körébe tartozó mozdulatokat nem annyira a cselekvés céljának objektiv tulajdonságai írják elő, mint inkább a cselekvő személy elképzelései ezekről a tulajdonságokról. Egészséges, normális emberek azonban az esetek többségében nem kezdenek nozzá a tárgy átalakításához, amig valahogyan, akárcsak megközelítőleg helyesen is fogalmat nem alkotnak róla, hogyan és mit lehet vele csinálni, na nem ismerik a tárgy sajátosságait, először tanulmányozni kezdik a tárgyat,vagyis az ehhez a tanulmányozáshoz szükséges mozdulatok segítségével, a tárgy vitathatatlan, legáltalánosabb, nyilvánvaló, objektiv tulajdonságainak figyelembevéüelével cselekszenek. Ily módón azokat a mozdulatokat, amelyek révén végbemegy a cselekvés, minden esetben a tárgy sajátosságai Írják elő - akár valóságos, akár tévesen felismert, akár feltételezett, akár gyakorlatban ellenőrzött tulajdonságok ezek. Kmellett maguk ezek a feltételezett vagy tévesen felismert tulajdonságok minden adott tárgy esetében olyan más tárgy valóságos tulajdonságai, amelyet a cselekvő személy- 67 -
