Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

megelőző élete során tömérdek különböző tényező hatására alakult ki.

A cél és a fel nem ismert cél felé való törekvés minden esetben úgy jelenik meg az ember tudatában, hogy törvényszerűen és szükségszerűen teljesen összefügg az illető pszichikai alkatával és szubjektív érdekeivel.

következésképpen erről az oldalról tekintve, minden cél az ember szubjektív életének jelensége, élmény-momentum.

Lenin ezt irta: "A valóságban az ember céljait az objektiv világ szüli és ezek a célok feltételezik az objektiv világot, mint adottal, jelenlevővel találkoznak vele. Az embernek azonban úgy tűnik, hogy céljait a világon «Ívűiről vette,ezek a célok függetlenek a világtól (’szaoadság’)."1,

A cselekvés célja elsősorban mindig átalakítás; másodsorban valami adott, létező dolog átalakítása, megváltoztatása; harmadsorban ennek a létezőnek a cselekvő személy érdekeihez való alkalmazása, a cselekvő személy érdekében történő átalakítása.

Ily módon bár a cselekvés célja mindig az ember szubjektív pszichikai életének momentuma, egyúttal mindig tárgya is van.

Bizonyos időkben bizonyos helyen akarok lenni - ez pszichikai, szubjektív életem ténye; hogy ezt a célt elérjem, materiálisán, testileg le kell küzdenem egy meghatározott távolságot. Meg akarom érteni beszélgető társam gondolatát (szubjektív momentum), ehhez fizikailag meg kell hallanom gondolatának materiális kifejeződését stb.

Erről az oldaláról tekintve a cselekvés célja mindig vagy tárgyi a szó legszorosabb fizikai értelmében, vagy szellemi, eszményi, de anyagi formába öntött tárgy. De mindkét esetben érzéklleg felfogható. 1

1. V. I. Lenin Müvei, 38. k. 180. o. (oroszul)- 65 -