Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében
Sztanyiszlavszkij előtt azonban a cselekvés rendkívül fontos szerepének legállhatatosabb és legkategorikusabb hangsúlyozása sem támaszkodhatott annak pontos és konkrét értelmezésére, hogy mi ez a cselekvés. Ezért ezek az állítások terméketlenek maradtak tudományos vonatkozásban. Nem lehet objektiven és rendszeresen tanulmányozni valamit, amelynek nincs világos és pontos meghatározása; valamit,ami teljesen ismeretlen. Már gyermekkorunktól kezdve valamennyien remekül megértjük ezt a szót, hogyha konkrét, meghatározott cselekvésekről van szó. Itt a cselekvés szó szinte nem is szorul közelebbi magyarázatra, bem igy áll a helyzet az általános meghatározással, amely a végtelen számú egyes esettől elvonatkoztatva átfogja a folyamat lényegét és szilárd alapot ad e sokoldalúság objektiv tanulmányozásának. Mi a közös minden emberi cselekvésben? Minek alapján nevezhetünk valamit cselekvésnek? Gyakorlatilag az ember minden cselekvése mindig bizonyos erő (energia, élet) megnyilvánulása. A cselekvés mindig az ember lelki érdeklődésének, óhajainak, érzéseinek, gondolatainak stb. kifejezője. Ezért bármennyire törvényszerű is az érdeklődés a cselekvésnek e tulajdonsága iránt, indokolatlan, ha erre korlátozzuk a cselekvés egész meghatározását. Innen már csak egy lépés az idealizmusig. Ilyen megközelítés esetén a cselekvés bizonyos "szellemi erővé"t absztrakt, mindenütt jelenlevő, emellett azonban megfoghatatlan fogalommá változott át, amelyet ugyanolyan nehéz pontosan és teljesen meghatározni, mint az ilyen fogalmakat: "élet", "lélek", "szerelem" stb. Az igy értelmezett cselekvésről folyó beszélgetés pedig végső soron teljesen szubjektív lelki élmények leírásává süllyed olyan szavak és kifejezések segítségével, amelyek semmivel sem meghatározottabbak annál, mint amit meg akarnak határozni. így az emberi cselekvés idealista értelmezése a javára szóló legszebb deklamáclót és a fontosságáról szóló leg- 48 -