Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

nek szándékai, gondolatai és érzései) vagy úgy, hogy ennek kell elvezetnfe egy meghatározott gyakorlati eredményhez. Megszülettek a módszertanok, amelyek meghatározzák, hogy egy bizonyos eredmény elérésére mit kell tennünk s szemügyre veszik a cselekvéseket gyakorlati következményeik szempont j ából.

Az ember cselekvése, mint belső világának közvetlen kifejezője, vagy másként fogalmazva, a cselekvés kifejező sajátosságai eddig még nem képezték speciális tanulmányozás tárgyát. Ezért nem volt és nem is lehetett szó a színészi művészet elméletéről, mint tudományról. A szóról, a hangvételről, az arcjátékról, a taglejtésről, a mozdulatokról s ezek kifejezőkészségéről irt eddigi müvek, amennyiben arra a szerepre tartottak igényt, hogy a szinészi művészet tankönyvei legyenek, túllőttek a célon.

Ezekben a müvekben a tanulmányozás tárgya nem a szinészi művészet anyaga volt.

Ebben gyökerezik annak oka is, hogy mindezek a müvek helyes megállapításaik, sőt a bennük foglalt tételek minden bölcsessége ellenére sem töltötték be az űrt azon a területen, amelyet a szinészi művészet elméletének szoktunk nevezni.

4.

Csupán rámutatni a cselekvésre, mint a szinészi művészet alapjára, önmagában véve még nem felfedezés. Hisz maga a színész szó indogermán alakja (actor,acteur, aktyor stb.) is a cselekedni ige latin tövéből származik,'7* s jóval Sztanyi8zlavszkij előtt, már az időszámításunk előtti negyedik században is Arisztotelész erősen hangsúlyozta a cselekvés hallatlanul fontos szerepét a színházművészetben.

7. A színész szó indogermán megfelelője, actor (angol), acteur (francia), aktyor (orosz) a latin agere (cselekedni) igéből származik.- 47 -