Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

neninnél ezt olvashatjuk: "...Milyen ismérvek alapján Ítéljük meg a valóságos egyének valóságos .gondolatait ée érzéseit*? Világos, hogy csak egy ilyen ismérv lehet: ezeknek az egyéneknek tettei.'1^' is a továbbiakban: "...megbízható kritériuma volt a kezemben annak, hogy ’élő’ valóságos személyekkel, valóságos gondolatokkal és érzésekkel van dolgom: ennek a kritériuma az volt, hogy ’gondolataink és érzéseink’ már tettekben jutottak kifejezésre..."0*

Ha az ember hangulatainak, céljainak, elgondolásainak és érzéseinek bonyolult komplexusa, mindaz, amit Sztanyiszlavszkij "az emberi lélek életének" nevezett, az illető ember cselekvéseiben tárul fel. a legteljesebben és a legreálisabban, akkor természetes, hogy az átélés művészetének kifejező eszköze éppen a cselekvés lesz.

A cselekvés mint reális, objektiv folyamat természetesen különleges tanulmányozás tárgya lehet, ibben a vonatkozásában a cselekvés az annyiszor emlegetett öt feltétel közül az utolsónak felel meg.

Meghatározott személyiségek cselekedetei, társadalmi osztályok és meghatározott társadalmi csoportok (például politikai pártok, katonai alakulatok stb.) cselekedetei, egy snber cselekedetei meghatározott foglalkozása határain belül - mindezt és a hozzájuk hasonló cselekedeteket már régóta tanulmányozzák a konkrét tudományok. Minden egyes ilyen tudomány az emberi cselekvéseknek meghatározott köre iránt érdeklődik és a maca célja szemszögéből lát hozzá tanulmányozásukhoz .

az eddig létező tudományok azonban vagy úgy tanulmányozták és tanulmányozzák a cselekvést, mint amiben már kifejeződtek az ember szándékai, gondolatai és érzései (vagy meghatározott csoportok, osztályok, foglalkozások emberei- 5 6

5. V. I. Lenin Müvei, 1. k. 429. o.

6. V. I. Lenin Müvei, 1. k. 432. o.-