Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

fejlesztette, csiszolta és védelmezte rendületlenül, amelyet Gogoltól, Scsepkintől, Osztrovszkijtól örökölt: a

szinházmüvészet a társadalmi tevékenység sajátos formája; a színész társadalmi tényező és népének szolgája.

Ezért nem meglepő, hogy a szovjet valóság körülményei között eljutott a szocialista realizmus eszméinek igenléséhez. Ezek az elvek ugyanis minőségileg uj, magasabb fokra emelik a művészetnek azt a felfogását és eszményeit, amelyek az orosz kultúra forradalom előtti időszakának haladó realista művészetét jellemzik.

1936-ban Sztanyiszlavszkij ezt irta: "A Pravda nevezetes cikkében világosan, határozottan és erőteljesen hangot kapott a nép véleménye arról a művészetről, amelyet korunkhoz méltónak és szükségesnek tart. Ennek a művészetnek a

neve szocialista realizmus, amely felé teljes határozott-21

sággal és meggyőződéssel törekszik szinházunk".

Ezek szerint a Sztanyiszlavszkij alkotta tudomány arra a kérdésre válaszol, hogy mi a színház és miért van rá szükségük az embereknek. Ha a rendszert mint tudományt, erről az oldaláról vizsgáljuk, teljesen nyilvánvalóvá lesz, hogy a szovjet művészet egésze feladatainak van alárendelve. Itt a színháztudomány a maga területére konkretizálja a szocialista realizmus esztétikájának általános tételeit.

Ez az oldal azonban természetesen megy át a következőbe: a szinházmüvészet céljainak értelmezéséből fakadnak a követelmények azok iránt, akik e művészet létrehozásán fáradoznak.

5.

Most nézzük meg másik oldaláról Sztanyiszlavszkij rendszerét. Ezt az oldalt általában Sztanyiszlavszkij etikájának hívják, A kérdések széles körét világítja meg: mi21. K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek, 389. o. (oroszul)- 24 -