Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

lyen legyen a színész világnézete, általános műveltsége, képzettsége; milyenek legyenek eszmei-politikai törekvései, következésképpen milyen legyen magatartása a színházban, a társadalmi életben, a mindennapi életben; milyen legyen erkölcsi arculata? A kérdéseknek ez az egész komplexusa végső soron egyetlen problémában csúcsosodik ki: milyen legyen maga a színész, hoy jogot formálhasson és lehetőséget kapjon társadalmi hivatásának megfelelő módon alkotni a művészetben?

A lángészről és az uttalanságról szóló régi kispolgári előítéletekkel szemben a színháztudomány azt állítja, hogy bár igen bonyolultan, rejtetten, de szükségszerűen összefüggés áll fenn a színész világnézete, kultúrája, mindennapi élete stb, és művészi alkotómunkája között. Ez az öszszefüggés igen bonyolult és ezért az etika teljes fejezete a rendszernek.

"Igyekszem bizonyos rendszert vinni a szinész nevelésébe és önmagán végzett munkájába - mondotta Sztanyiszlavszkij -, de meg kell határozni minden művész nézeteinek és életérzésének bizonyos rendszerét is, mármint az olyan művészét, aki munkásságában az igazságot keresi és munkájával hasznossá akarja tenni magát a társadalom számára". * A nézeteknek és az életérzésnek ezt a rendszerét Sztanyiszlavszkij ebben a rövid megfogalmazásban fejezi ki: "A művészetet kell szeretniük önmagukban, nem önmagukat a művészetben". Ez a megfogalmazás azonban csak akkor nyeri el igazi értelmét, ha a művészet szót úgy értelmezzük, ahogy Sztanyiszlavszkij tette.

Ebből a színésszel szemben támasztott követelmények széleskörű programja következik. Ha a művészetnek az a hivatása, hogy behatoljon a jelenségek lényegébe, akkor a 22 23

22. N. Gorcsakov: Sztanyiszlavszkij rendezői órái, I65. o. (oroszul)

23. K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek 327. o. (oroszul)- 25 -